2026. október 30-án egy közterületi sérülthöz riasztottak minket. Gabi volt a gépész, én az ápoló. Kéklámpa-sziréna, a város szélére mentünk, a felnémeti Szent Rozália Katolikus Templom előtti járdaszakaszhoz. Ez a terület – érdekes módon – közel van a pincesorhoz, amit a helyiek is látogatnak. Sanyi bácsi három fröccsöt ivott meg ott, miközben a barátaival töltötte a délutánt. Gyalog indult haza, ám a járda egyenetlenségei miatt megbotlott. Ahogy elesett, letámasztott a kezével és a csuklóját törte. Ha megmozdította, őrült fájdalmat érzett. Ez volt az oka, hogy a földön feküdt, a bal karját az aszfalton „pihentette”.
Aztán észrevette őt egy budapesti doktornő, aki a gyermekeivel éppen Egerben pihent. Turistaként, autóval haladtak az úton, amikor felfigyeltek a járdán fekvő emberre. Az önkéntes segítő azonnal félreállt, miközben látta, hogy többen is elsétáltak a 71 éves bácsi mellett, sőt számtalan autó is továbbhajtott az úton. A doktornő megvizsgálta a férfit, mentőt hívott és elővett egy puha plédet az autóból, amivel betakarta a sérültet.
Amikor megérkeztünk, higgadtan beszámolt a történtekről, majd felajánlotta további segítségét. Megköszöntük neki, amit tett; ez már a mi területünk. Megvizsgáltuk Sanyi bácsit, lehetséges fejsérülést kerestünk, majd végigtapogattuk a gerincét és a végtagjait. Kikérdeztük közben: eszméletvesztése nem volt, emlékezett a történtekre. A bal csuklója sérült meg, az érintett végtag deformálódott – „S” betű formájában, még ha vérzés nem is volt látható. Gábor vákuumos végtagrögzítőt hozott az autóból, majd a sérültnek elmagyaráztuk, hogy miként fogjuk azt felhelyezni. A kíváncsiskodó gyermekeknek pedig megmutattuk, hogyan működik. Apró kis golyócskák tapinthatók a narancssárga borítás alatt, amik a levegő eltávolítása során kőkeménnyé változnak. Felveszik a sérült testrész formáját, így az már nem fog elmozdulni a szállítás során sem. Egy háromszög kendővel felkötöttük a karját, majd a mentőautóba segítettük. Ha nem mozog a törött csukló, nem is fáj annyira. Ezt Sanyi bácsi is megerősítette, aki többé nem érzett éles fájdalmat. Átadtuk őt a Sürgősségin a traumás orvosnak, valószínűleg még aznap megműtötték.
„Regionális Igazgatói Dicséret” – 4 nappal később személyesen Igazgató Bajtárstól kaptuk, én is és Gabi is. Egy laminált oklevél, mely a betegellátás során tanúsított empatikus és szakszerű tevékenységünket méltatja. „Példás helytállás” – így szól az írás, ami különösen jól esett nekem. Csak akkor adnak ilyet, ha teszel érte. Márpedig egy olyan közegben, ahol a mentés a fő feladatod, nehéz meghatározni, hogy mit tettél erőn felül. Ebben az esetben a bejelentő jelezte a vezetőink felé, hogy különleges dolgot tapasztalt az ellátás során. A fiatal doktornő, aki egyetlen emberként vette a fáradtságot, hogy megálljon és segítsen egy bajbajutott, idős emberen. Az elismerés valójában Őt illeti – ezt Igazgató Bajtársnak is volt lehetőségem elmondani. Ahogyan azt is, hogy nagyon köszönöm a dicséretet.
#58










