Fiatal nő, 45 év körüli; ápolt, csinos – a mélyponton. De lehetne egy férfi is, hiszen sok ilyen beteggel találkozunk. Súlyos fokú alkoholizmus, ami soha nem így indul. Elég hozzá egy elhibázott párkapcsolat, családon belüli erőszak, elég hozzá a túl sok múltbéli fájdalom, amit nehezen lehet feldolgozni. Vagy elegendő az öröklés átka, bár a pszichológusok azt mondják, hogy „a sors nem a génekben, hanem a döntéseinkben van”.

Jelen esetben a szülők hívnak minket, mert már 2 hete iszik a lányuk, nem bírnak vele. Elmondják, hogy ilyenkor nem is dolgozik; pedig sikeres vállalkozó. De most semmi nem érdekli. A felmenőivel türelmetlen, hangosan veszekszik; hangulatingadozásai vannak, sokat sír. Az édesapja szerint hosszú évek óta küzd a betegséggel. Hol kisebb, hol nagyobb sikerrel; de végsősoron mindig az alkohol kerekedik felül. Amikor jobb napjai vannak és sikerül összeszednie magát, akkor beleveti magát a munkába. Mint mondtam, nagyon tehetséges; a szakmájában nevet szerzett magának és pénzt is nagyon sokat keresett már. Csupán a boldogságot nem találja. Egyedül van, még a csodaszép kutyáit is elveszítette, mert egy gonosz ember megmérgezte őket. Lehet, hogy éppen a bántalmazó exbarátja, akitől csak nagy keservesen tudott megszabadulni. De ezt most nem is lényeges. Mindössze azért írom le, hogy érthető legyen: bőven vannak olyan körülmények, amik akkor is lefelé húznak, ha Te mindent jól csinálsz.

Az alkoholizmusról már régóta tudják, hogy nem egyszerű akaratgyengeség, hanem betegség. Egy mentális zsákutca, a szenvedély okozta zűrzavar. A lényege a kóros ragaszkodás az alkoholhoz, testi és lelki függőség. Magyarországon sajnos népbetegség lett. Zacher doktor szerint, a hazai szeszfüggő társadalom hamarosan eléri az egymilliós lélekszámot. És még csak nem is azért, mert az átlagembereknek küzdelmes a megélhetés, hiszen a gazdagok között is sok alkoholista van. Általában attól szembeötlő vagy kevésbé látványos, hogy az érintett mióta vívja a harcát; mennyire csúszott már le és mennyi ideje lehet még hátra. Számos segítő „szolgálat” létezik, a legelső vonalban ott van a család, majd sok-sok jótékony önkéntes. Feltűnnek győztesek, aki tovább akarják adni a gyógyulásuk titkát és vannak kreatív önzetlenek, akik a művészet hangján nyújtanak kapaszkodókat. De a döntés mégis csak egyetlen emberen áll:

A szőke nő apja és anyja könyörög nekünk, hogy adjunk tanácsot, mit tehetnének. Hogyan tudnák megmenteni a lányukat; hiszen ők már látják, hamarosan belehal ebbe az életmódba. Bármit megtennének a gyógyulásáért, de amíg nem ön- és közveszélyes, nem vitethetik be elvonóra sem. Hiszen ha ő nem akarja, nem kell ott maradnia. Pedig neki ehhez már nincs elég ereje. Összeszorul a gyomra, amikor csak erre gondol; mert fél. Végtelenül nehéz élethelyzet. Mindenkinek.

#48