A betegünk, Pista bácsi Füzesabonyban született, a lányáék most is ott laknak. Amikor megnősült, építkezni kezdett egy közeli kistelepülésen. A családi házat rokoni és baráti segítséggel húzták fel, a padlótól a padlásig. Egyetlen külsős „kivitelező” sem segített nekik. Ő maga ácsként dolgozott a Heves megyei Magasépítő Vállalatnál, mellette pedig nagyon sokat „fusizott”. Szinte könnyes szemmel emlékezik a fiatalságára. Nem akarja elfogadni az öregedéssel járó egészségügyi panaszokat. Elmondja, hogy vallásos és az imáiba is bele szokta foglalni: „Jóistenke, arra kérlek, hogy ne legyen semmi bajom, én még dolgozni szeretnék”. Ezután elmeséli, hogy a kertjét a mai napig műveli, sőt az udvart díszítő sokszáz kis virágot is ő ültette. Végtelenül szeret kertészkedni, gyakorlatilag reggeltől-estig kint van a szabadban.

Ehhez mindig is ragaszkodott, fiatal srácként imádott motorozni. Az első járműve egy BALKAN MK-50 volt: rövid löketű, kétütemű, vashengeres. Nagy fordulaton járt, ez volt sajnos a veszte is. Magasan pörgetve 45 perc alatt átértek vele Füzesabonyból Debrecenbe.

Egy barátja tanította motorozni, aki Egerben egy szervízben dolgozott. A nagy szerelem, a PANNONIA P20 is a cimbora ötlete alapján került kiválasztásra. Imádta azt a motorbiciklit, együtt próbálgatták, hogy mennyit bír, hogyan lehet a leggyorsabban repeszteni vele. Egy alkalommal a haver feldobta, hogy az egykori Centrum Áruháztól (ami a Dobó téren állt) ki fognak érni Sirokba mindössze 7 perc alatt. Ő azt mondta, ez lehetetlen. „Gyere csak utánam” – szólt a szerelő, a saját paripája nyergében. A P20-asok 1968-ban kerültek kereskedelmi forgalomba, előtte a „nullszériát” tartóstesztnek vetették alá és tökéletesre csiszolták! A piacra dobott, kéthengeres, 247 köbcentis sportgép a hazai motorosok világában új kategóriát nyitott. „Harapósan” gyorsult, a végsebessége elérte a 130 km/órát. A barátok teljes gázon mentek vele a kanyarokban is, a nagyobb borításoknál leért és szikrázott a lábtartójuk. Ja, és kiértek 7 perc alatt Sirokba.

Pista bácsi most 77 éves. Volt már komoly műtétje és sok kisebb megbetegedése is. Azt mondja, egy HARLEY-DAVIDSON nyergébe azért még szívesen beülne. Pöfögtetné csak, nem száguldozna. Járna vele minden nap, hegyen-völgyön keresztül. Még a két karját is megemeli; mutatja, hogyan húzogatná ütemesen a gázkart. Ebből is látszik, mennyire ragaszkodik a csodaszép életéhez! A motorozás maga a szabadság; két keréken megszűnnek a hétköznapi gondok, a zsúfoltság. Közvetlen, tiszta, adrenalinnal teli kapcsolat jön létre a világgal és a környezettel. De a szabadság azt is jelenti, hogy képes vagy a saját testedet uralni. Nem vagy kiszolgáltatva a betegségeknek, nem szorulsz mentőre, nem függsz az egészségügyi rendszertől. Juhé, de jó is volt az a Pannónia!

#44