Egerbe megyünk, allergiás reakció. Negyedik emeleti lakás a belvárosban. A bejelentő maga a beteg. Már a mentésirányítónak is összeszedett válaszokat adott a telefonban, így kevésbé találták aggasztónak a tüneteit. A lényeg, hogy 10 perccel korábban görögdinnyét evett, egy kiflivel kísérve. 47 évesen ebben már semmi új nincs, mégis azt érezte, hogy dagadni kezd a szájpadlása és az egész testén apró, viszkető csalánkiütések jelentek meg. Na, ezek tényleg riasztó tünetek! Nagyon gyorsan felhívta egy mentős ismerősét Hevesen, aki arra utasította, hogy azonnal hívja a 112-t. Ezt meg is tette, életében először. Pedig volt már kórházban, de akkor még nagyobb volt a baj, így a gyermekei telefonáltak mentőért, ő már nem tudott.

Amikor felérünk a negyedikre, az ajtóban vár. A vizsgálat során gyorsan kiderül, hogy nincs légzési nehézsége és a véroxigénszintje is teljesen normális. Már enyhült a duzzanat a szájában, szerencsére nem kell küzdenie a levegőért. Mire leparaméterezzük és kikérdezzük, már szinte teljesen megnyugszik. Elfogadja a kórházi szállítást; bár elmondja, hogy semmi esetre sem szeretne ott maradni, mert éppen egy újrakezdés előtt áll. Holnap Debrecenbe költözik, holnapután pedig már kezd az új munkahelyén. Szóval nagyon rosszkor jött most ez a rosszullét…

Önmagában a görögdinnye csak nagyon ritkán allergén, azonban más növényi pollenekkel „összekeverve” keresztallergiaként már komoly gondokat képes okozni. Ez azt jelenti, hogy a görögdinnyében található egyes fehérjék szerkezete nagyon hasonlít bizonyos pollenekre, ám az immunrendszer nem tudja megkülönböztetni őket és ellenanyagait ebben az esetben is „csatába indítja”. De előfordulhat az is, hogy a dinnye héján megtelepedő gombák vagy a termesztés során használt növényvédőszerek maradványai váltják ki az ijesztő reakciót. Szájüregi viszketés és kiütések – utóbbi bőrelváltozások az anafilaxiás sokk korai előjelei lehetnek! Ezért mondta azt Tomi, a hevesi ismerős, hogy nem szabad késlekedni. Tőlünk egy perifériás vénát kap a beteg, amit bemosunk. Ezen keresztül kapja majd meg mielőbb a kórházban a szükséges „koktélját” (Solu-Medrol és Suprastin), ami lefékezi a szervezet túlzott reakcióját és blokkolja a felszabadult hisztamin hatását. Annyi csak, hogy álmosít…

De sebaj, a betegünk hamar hazakerül majd, és legalább kipiheni magát a másnap kezdődő új élete előtti utolsó éjszakán. A kórházba tartva azt is elmeséli, hogy egyáltalán nem fél az ismeretlentől; sőt kifejezetten izgatottan, boldogan várja a változást. A gyermekeihez közelebb lesz és a munkában is megújulhat sok-sok év után. Amikor a váróban hagyjuk, szinte már jókedvűnek tűnik. Minden bizonnyal megértette, hogy veszélyben volt, ugyanakkor – vagy éppen ezért – még jobban tudja értékelni az előtte álló lehetőségeket. Sok sikert kívánunk, irány Debrecen!

#46