Vérző fejsérült. Egy városszéli címet adnak meg, az egykori Téglagyár területén. Évekkel ezelőtt az elhagyott épületekben romák éltek, én már régen nem jártam arra. Meg is lepődöm, amikor a romos házak helyén szinte új csarnokokat látok. A parkoló is tele van szebbnél szebb autókkal.

Egy 55 körüli férfi jön elénk az útra, megmutatja, hogy hol tudunk megállni. Folyamatosan integet, erősen túlmozgásos. Az okát is megtudjuk, miután közli, hogy „szülinapot ünneplünk, be vagyunk rúgva”. A lényeg, hogy bevezet minket az épületbe. Odabent bárpult, ülőgarnitúra és fotelek bőrből; az egész épület privát szórakozóhelynek lett kialakítva. Nem hiszitek el, de a sérültünk az ünnepelt: 57 éves szülinapos! Egy széken ül, a fejtető hátsó részén kb. 3-4 cm hosszú repesztett seb. A vérzés már elállt. Az ingén és a nyakán látszik csak, hogy folyt a vére, amit a felesége csillapított. Megköszöni, hogy kijöttünk, de szerinte nincs szüksége mentőre. Kórházba meg biztosan nem akar menni. Elmondom, hogy szétnyílt a fejbőre és nagyon csúnyán fog gyógyulni, ha nem varrják össze. Ráadásul amint leteszi a fejét egy párnára, újból vérezni fog. Megkérdezem, hogy volt-e eszméletvesztése és hogy hányingert, szédülést érez-e. Adja magát a válasz, mellyel megerősíti az ittasságról megszerzett korábbi ismereteinket. Röviden mondja el, csak csúnyább kifejezést használ, mint a barátja (be vagyok …). Szóval azt mondja, azért van hányingere, mert sokat ivott. Majd megint elnézést kér. Elmeséli azt is, hogy a sógornőjével táncolt, ám elvesztette az egyensúlyát és hátraesett. A fejbőr nagyon tud vérezni. Picit alkudozik még, majd közli, hogy eljön velünk, de aztán visszajönne bulizni. Azt mondjuk, semmi akadálya; de azért tudjuk, hogy ez kétséges.

A mentőben még fogadkozik, könnyen lehet, hogy hányni fog. Megnyugtatom, hogy nálunk ez elég gyakran előfordul és adok neki egy zacskót. Közben elterelem a figyelmét, ami a legegyszerűbb és amit a legjobban szeretek: beszélgetünk. Van jó pár egészségügyi problémája, ami külön-külön is komoly próbatétel. Biztosan ezért örül ennyire annak, hogy jó erőben, a szerettei között élhette meg a születésnapját. Elmondja, hogy autókölcsönzője van, vállalkozóként évek óta támogatja a Mentőszolgálatot. Nagyra tartja a munkánkat és ezek nem csak szavak. Érződik a tisztelet, az őszinteség. Nagyon jól esik. Átadjuk őt a Traumán, ahol 4-5 öltéssel összevarrják a fejsebét.

Ezt már onnan tudjuk, hogy két „kanyarral” később már akkor találkozunk vele, amikor kifelé jönnek a párjával az SBO-ról. A kedve nem hagyott alább és ismét hosszú, választékos mondatokba önti a köszönetét. Búcsúzáskor hozzáfűzi, hogy ha visszaér a buliba, azt fogja kérdezni a sógornőjétől, hogy „Na, akkor hol tartottunk?”. Mi pedig csak annyit mondunk neki nevetve: „Boldog szülinapot, Attila!”.

#12