Szociális intézménybe indulunk: Aranyhíd a neve, Pszichiátria Intézet. Gyakran járunk ide; volt olyan szolgálatunk, hogy a mentőautóink 12 beteget hoztak el onnan az SBO-ra – egyetlen nap alatt. De nem is ez a lényeg. Szigorú szabályok vonatkoznak az ott dolgozó ápolókra, gyakorlatilag mindenre mentőt kell hívniuk, még egy Algopyrint sem adhatnak be önállóan a gondozottaknak. Merthogy itt mindenki gondnokság alatt áll, a legtöbbjük képtelen lenne önálló életre.

Ágoston bácsit néhány napja emittálták a kórházból, a Belgyógyászaton feküdt. Közel 80 éves, de mindeddig ellátta magát. Nagyon sok betegség kínozza, COPD-s és tüdődaganata is van, ami nem műthető. Most felállni sem bír, az elmúlt egy hétben rettenetesen legyengült, erős hasmenés gyötri. Alig eszik, keveset iszik; ráadásul az ápolónők biztosak abban, hogy Clostridium fertőzése van (merthogy a szobatársánál ez már beigazolódott). Szóval, a kisöreg sápadt, erőtlen és a vérnyomása a mélyben. Azt rendezzük, folyadékot kap.

A nővérek elmondják, hogy ő az egyik első betegük, már a nyitás óta náluk lakik, előtte egy másik intézményben élt. Értelmi fogyatékos, az IQ-ja csupán 50 körüli. Amúgy kifejezetten katonás. Hangosan beszél, szavakban vagy rövid mondatokban válaszol. „Uram, igen, uram” – mint az amerikai filmekben. Csakhogy nála ez nem fegyelem, hanem a képességek korlátozottsága. Már 10 éve is azt mondták róla, hogy nem sok ideje van hátra; ezzel szemben túlél mindent és mindenkit.

Életerejének forrását nem ismerik, viszont megosztottak velünk néhány furcsa körülményt. Ha érdekel a science fiction világa, akkor el fogsz gondolkodni rajta. Ha nem, akkor egyszerűen csak elmosolyodsz majd. Szóval Ágoston bácsi meglehetősen különös figura. Nem veszélyes, semmi esetre sem erőszakos, sőt kifejezetten szerethető alak. És itt jön a fantasztikum: gyakran előfordul, hogy a folyosón földönkívüliekkel beszélget. Olyanokkal, akiket más nem lát. Ha jó az idő, akkor az udvaron találkozik az idegenekkel. A beszélgetéseit néha elmeséli a nővéreknek; miközben olyanokat mond, hogy „a földönkívüliek teljesen normálisak; az emberek azok, akik furák”.

Ágoston bácsi a fizikai fájdalmat is sajátosan kezeli, mintha nem érzené azt. Jelzi ugyan, ha rákérdeznek, de semmi nem látszik rajta. Pedig a betegségeinek velejárója az erős fájdalom. Milyen fájdalomküszöb kell ehhez, még csak meg sem emelkedik a pulzusa. Volt már hogy azon elmélkedett, „én vajon bolond vagyok?”

– vagy valami idegen létforma…

#11