A gyermekek világra jötte mindig-mindig óriási dolog. Kicsit tartanak is tőle a mentősök. Úgy van a mondás, hogy nincs baj, ameddig baj nincsen. Gravida – hisszük, hogy úgy helyes, ha a szülőszobába érkezik az a baba. El is mondjuk a kismamának, nem szabad ezt kockáztatni, mindkettőjük érdeke ez. Viszont visszatartani nem lehet, ha már beindult egy szülés.

A megyénkben volt olyan mentős, akinek 20 év után volt az első szülése. Én a hevesi kistérségben kezdtem mentőzni, ott „potyognak” a babák. A romák között áldás a gyermek: nem ritka a nyolcadik-tizedik terhesség és nagyon korán kezdik. A legfiatalabb anyukám 13 éves volt. Azt mondta, a Covid miatt maradt így, mert nem lehetett elmenni abortuszra. Nem tudom, hogy igaz-e; mindenesetre a kezeim közé már 4 kisbaba is született. Fantasztikus dolog! Úgy izgulsz, hogy nem is tudsz gondolkodni. Mindent automatikusan csinálsz, ahogyan megtanultad a képzéseken. Szerintem az a lényeg, hogy az anyukával megtaláld a hangot. Nyugtasd meg, a fájdalmai közepette vezetned kell őt. Tudnia kell, hogy mi fog történni; bíznia kell abban, hogy minden rendben lesz. Miközben te is ebben bízol.

A négyből három baba otthon született. Olyankor mindig vannak asszonyok a házban, akik segítenek. Akik maguk is többször szültek már. Tiszta textília, fűtés, biztató szavak, stb. Volt egy szülésem a mentőautóban is; de ott sem vagyok egyedül, hiszen a bajtársam pontosan tudja, mit kell tennünk és a kezem alá dolgozik, segít. Szerencsés vagyok, mert ezek a szülések problémamentesek voltak. A születés csodája, hihetetlen boldogság! Felszínre tör az élet értelme, a szülő nők mind tudják ezt; és az a néhány férfi, akinek megadatott, hogy jelen legyen, szintén átéli. A legfontosabb a bőr-bőr kontaktus, általában az anya mellkasára kerül a pici. Én mindig behívom az apát, hogy vágja el a köldökzsinórt, de nem mindenki vállalja. Ez teljesen érthető. Ilyenkor elvágom én – nem mondom, ugyanakkor végtelenül örülök neki!

Szóval három szülés otthon, egy a mentőben. És számtalan esetszerű vonulás a kórházba, hogy ott születhessen meg a gyermek. Egy ilyen alkalom miatt írok most. Beértünk vele időben. Ilyenkor minden a gépészen (mentőgépkocsi-vezető) múlik: „gázpedál terápia”. A Szülészetre már kocsiban toltuk az anyát, miközben azt láttuk, hogy egy újszülöttet éppen kihoznak megmutatni a hozzátartozóknak. Lepedőbe bugyolálva, csak néhány pillanatra. „Leadtuk” a kismamánkat, kifelé jövet még mindig ott volt a másik család. A fiatal apuka könnyezett, a nagyszülők és dédszülők meghatódva örvendeztek. Nem bírtam megállni, hogy ne lépjek oda hozzájuk. Gratuláltam nekik a csodaszép kicsihez, az édesapának pedig azt mondtam, hogy becsülje meg ezt a szeretetet, ami körülveszi. Óriási szerencse, ha ennyi ember tud örülni ugyanannak a csodának.

#14