Még éppen csak bekerültem a kocsizás mellett az Irányító Csoportba. A programok használatát és a kérdezési protokollt már megtanultam, de a rutin még hiányzik. Mint minden szolgálatban, most is igyekszem, nagyon kell figyelnem. Kb. egy éve történt mindez.

Mentésirányítóként általában a 112 kapcsol nekem hívásokat. Most egy fiatal anyuka van a telefonvonal másik végén, ijedten, tanácstalanul. Abonyban élnek, családi házban. Van egy kisbabájuk, első gyermek. Mindössze pár hónapos kislány, akit a beszélgetés közben mindvégig a karjában tart. A gondjuk az, hogy a kicsi folyamatosan sír. Nem tudják az okát és sehogy sem tudják megnyugtatni őt. Csak akkor hagyja abba, amikor elalszik (szerintük a kimerültségtől), de utána hamar felébred és folytatódik a panaszos hangoskodás.

Fogalmam sincs, mi lehet a baja. Erre szolgál a sillabusz, amely szerint végig kérdezzük a beteg állapotát: légút, légzés, keringés, idegrendszer és minden egyéb. De nem lettem okosabb, annyira koncentrálok pedig. Próbálok rájönni, hogy mi maradhatott ki. Időt nyerek egy-két toldalék kérdéssel, így újra megkérdezem, hogy mióta viselkedik így a lányka. Majd azt is, hogy mit csinált éppen, amikor elkezdődött. A kétségbeesett édesanya elmondja, hogy a gyermekük névnapját ünneplik, ezért náluk van az egész család. Összesen kilencen. Erre talán nem is én vezetem rá, de mindenesetre elhangzik, hogy a férjének is fáj a feje. „Fáj a feje” – kérdezem olyan hangsúllyal, hogy a körülöttem éppen nem telefonáló bajtársak mind felém fordulnak. Egyikük még a kérdést is megismétli, annyira érzékletesre sikerült.

CO mérgezés! Könyörtelen, alattomos gyilkos. Kérdésre elmondja, hogy többen éreznek fejfájást, de hányingerük nincs. Elmeséli, hogy zakatol a fűtés az ingatlanban, ám a kazánnal még soha nem volt gond. Innentől már viszonylag „egyszerű”: az anyuka irányításával mindenki felöltözik és elhagyja a házat, az időseket és gyerekeket leültetik az udvaron. Vonaltartás. Megkérem őket, hogy figyeljék egymás állapotát. Megnyugtatom, hogy több mentő is fog érkezni, mindenkit megvizsgálnak és oxigént adnak az érintetteknek. Ő kezd lehiggadni és egyre jobban érdekelni, hogy mi történhetett. Elmagyarázom hát, hogy a kazánból beszivárgó szén-monoxid rátapad a vörösvérsejtekre és nem engedi, hogy elég oxigént szállítson a vér. Ezért kell majd az oxigénpótlás.

Katasztrófavédelem, 1 esetkocsi, 3 mentőgépkocsi és 1 gyerek MOK (mentőorvosi kocsi). A szélrózsa minden irányából érkeznek és Abonyban futnak össze, kilenc ártatlan léleknek segíteni. Nem is gondoltam volna, hogy ilyen érdekes lehet az Irányító Csoport munkája. Közben a kisbaba is megnyugszik, a szívem pedig majd’ kiugrik a helyéről.

#8