86 éves fejsérült, közterületen. Hazafelé sétált, amikor néhány lépcsőháznyira az otthonától megbotlott és elesett. Helyi feladat, úgyhogy szerencsére nagyon gyorsan odaérünk. Nem tudott letámasztani a kezével, így fejjel előre zuhant a betonra. Az orrnyergén egy kb. 2-3 cm hosszú, repesztett seb keletkezett, amiből ömlött a vér. Ezen kívül volt néhány kisebb sérülés a kézfején és a szeme alatt is. Az emberek összeszaladtak, mindenki ismerte a bácsit, hiszen közel 50 éve a környéken lakik. A vérzés miatt megijedtek, nem tudták felmérni a valós helyzetet, ezért a földön hagyták. Egy segítő férfi fogta a fejét, ő maga pedig egy tiszta textíliát szorított az orrához.

Odaérve megvizsgáltuk: a fejét, a nyakát, a gerincét, a végtagjait. Sehol nem jelzett fájdalmat, sem hányingert, sem szédülést. Kivettük a mentőből az ágyat és leengedtük mellé, az ott lévők közben fáradhatatlanul segédkeztek. Elmondtuk a bácsinak és nekik is, hogy be kell mennünk a kórházba, ahol összevarrják a sebet és CT-t is készítenek. Miután betettük a mentőbe, lemostuk a vért, fertőtlenítettük a sebeket és bekötöztük. Minthogy az egyik orrnyílásából is vérzett, parittyakötést készítettünk; így mindkét keze felszabadult. Többször is átbeszéltük vele a történteket, miközben a kórelőzményét is megismertük. A sérültünk mindvégig tisztán beszélt, térben-időben orientált maradt. Sőt! Kitért arra is, hogy miután mi egészségügyisek vagyunk, mindenképpen tudnunk kell arról, hogy a délelőtt folyamán három felest is megivott a közeli Diana Sörözőben!

Megkönnyebbült, hogy elmondhatta ezt a „titkot”. A lakótelepi kiskocsmát pont úgy hívják, mint a lányomat. Talán ez az oka annak, hogy képtelen voltam neheztelni a bácsira. Egyáltalán nem lehetett érezni rajta, hogy alkoholt fogyasztott. Abban is biztos voltam, hogy nem ezért esett el, de megnyugtattam, hogy a traumás doktornak jelezni fogom ezt a „fontos” körülményt. Témát váltott és elmesélte, hogy a feleségét évekkel ezelőtt elveszítette. Két fia van, az egyikük Szentistvánon, a másik Egerbaktán lakik. Utóbbit már értesítették az aggódó szomszédok. Jól ismerik a középkorú férfit. Bár a bácsi egyedül él, a családtagjai rendszeresen látogatják őt. Odafigyelnek rá, hogy mindig találkozzanak, annak ellenére, hogy nem szorul segítségre. Szinte teljesen egészséges, mindössze a vérnyomására szed gyógyszert. A napjai nagy részét viszont egyedül tölti. Szereti és keresi a társaságot, ezért reggelente át szokott menni a Dianába, beszélgetni. És meginni három féldeci pálinkát, soha nem többet!

Közben tudatosul benne, hogy eléggé csúnyán megsérült. De nem ezen aggódik. Újra megemlíti azt a három felest és szinte már komikus, ahogy megjegyzi: „mit fogok én ezért kapni a fiamtól”. Nem lesz semmi baj, eddig sem volt – ezekkel a szavakkal búcsúzunk tőle. Mielőbbi gyógyulást!

#39