Több, mint 25 km-re indulunk Egertől, ez már nagy távolságnak számít mentővel. 5 éves gyerekhez hívott segítséget az édesanyja. A kisfiú neve Benett, már harmadik napja lázas és fáj a hasa. A háziorvosa látta, de a lázcsillapításon kívül semmi mást nem javasolt. Az anya ezt be is tartotta: hűtőfürdőt alkalmazott és priznicelt, 4 óránként lázcsillapítót adott a fiának, eredménytelenül. Amikor odaérünk, mi is 40 fokos lázat mérünk. A gyermek hasa puha, betapintható, ugyanakkor visszatérő hasi görcsei vannak. Amikor fáj, akkor szinte elviselhetetlen; a könnyei is kicsordulnak.

Benett anyukája, Ibolya egész éjszaka nem aludt, rettenetesen izgul. Még a beszéde is akadozik, annyira ideges és majd’ szétszakad a feje. Miközben megvizsgáljuk és pozícionáljuk a kisfiút, megpróbáljuk az anyukát is megnyugtatni. Megmérem a fiatal nő vérnyomását és elmagyarázom neki, hogy mi fog történni a Gyermek Osztályon. Ekkora már összeszedetten beszél, sőt kifejezetten színes szókinccsel, összetett mondatokban válaszol a kérdéseimre. Annyira szokatlan ez a választékos kifejezésmód a romák között, hogy rákérdezek, mi a foglalkozása. Azt mondja, most egy húsüzemben dolgozik, de az általános iskola után gimnáziumba járt, rendőrnek tanult. Heves városában rendvédelmi képzésben vett részt – még fotót is mutatott, amin gyakorló egyenruhában mosolyog. A váratlanul beindult szülése napján is az iskolapadban ült, ám ezt követően a hátralévő 5 hónapot már nem fejezte be.

Pedig nem volt számára könnyű az idáig vezető út. 14 évesen döntötte el, hogy a rendőri hivatást választja és a mai napig nem tett le róla. A felvételikor tizenheten (!) voltak romák a teremben, a feladatsort időre kellett kitölteniük. Ibolya volt a leggyorsabb és az eredménye is neki lett a legkiválóbb. Szomorúan tapasztalta, hogy a többi „cigánygyerek” utálkozva nézett rá. Nem örültek a sikerének, egyáltalán nem támogatták egymást. Ez nem irigység volt, hanem harag. Ugyanaz a hozzáállás, amit a szülőfalujában tapasztalt, amikor a környezetében élők azt a buta kérdést szegezték neki, hogy miért akarja bántani a romákat. A szülei – akik a tanterem előtt izgulták végig a megmérettetést – ugyanakkor azt mondták, hogy ők úgy is büszkék lettek volna rá, ha csak egyszerűen bekerül az osztályba. A mai napig hálás nekik ezért a támogatásért, pedig az édesapja sajnos már nem is él. „Oláhcigányok vagyunk, perfektül beszélem ezt a nyelvjárást” – mondja büszkén.

Benett közben elaludt az ágyon, a 23 éves anyuka pedig szinte áradozva mesélt tovább a terveiről. Elmondta, hogy a tanárai a mai napig várják, hogy visszamenjen. És ezt meg is fogja valósítani! A kisfia jövőre iskolába kerül, ő pedig leérettségizik, majd elvégzi a Miskolci Rendvédelmi Technikumot. Ennyivel tartozik a szüleinek és saját magának is. Dicséretes!

#38