Anaemiás, őrzött szállítás. Egykor koraszülött volt, gondozatlan terhességből a 29. héten jött világra és azonnal agyvérzést kapott. A tüdeje nem fejlődött ki, majd jött ezer új probléma. A legrosszabb, hogy visszamaradt a fejlődésben: mentális retardáció.

Az anyja haza sem vitte a kórházból. Most 16 éves, 12-nek néz ki, de csupán egy 3-4 éves szintjén van. Nem beszél, képtelen rá. Egy otthonban lakik, szociális intézmény a dombtetőn. Túlterhelt gondozónők, még elkísérni sem tudták. Pedig gyermeket nem szállíthatunk felnőtt kíséret nélkül. Egy biztos, a kicsi Virágot nagyon szerethetik. Szép kislány, most ugyan hófehér a betegségtől és cserepes a szája, de a haja tiszta, frissen mosott, szőkés. És a szeretett pótanyuka két kis csattot csempészett hullámos fürtjeibe, oldalra egy-egy hosszú copfot készítve neki…

Szerencsére nincs fájdalma, de előbb-utóbb nem fog elég oxigént szállítani a vére és fulladni kezd. Ezért kellünk mi a kórházak közötti szállításhoz, ami kb. 1 óra. A Gyermek Osztályon már összekészítették a dolgait egy táskába. Virágot egy tolószékben találjuk, türelmesen várakozva, hang nélkül. Egy apró maci maradt az ágyán; nem az övé volt, de ő utána nyúlt. Mi pedig elhoztuk. Egy asszony biztatott rá, aki a szomszéd ágyon őrizte asztmás kisunokáját. Megismert, mert már egyszer szállítottuk őket otthonról a kórházba. Azt mondta, „vigyék el, én nem szólok senkinek”. Így hát a kis beteg kezébe adtuk, aki többé már el sem engedte azt. Ez volt az első érzelem, amit a részéről kifejezni láttunk.

Elindultunk a mentővel, Virágot az ágyra ültettük, menetiránynak háttal. Semmi dolgom nem volt vele, szépen vette a levegőt, még csak nem is szörcsögött. Nem volt kérdés, hogy ezt az időt Őrá fordítom. Minden szóra figyelt, felém fordult és rám nézett. Ha mosolyogtam, mozgatta a száját; ha pislogtam, ő is pislogott. Számtalanszor megdicsértem a maciját, Virág pedig számtalanszor megsimogatta a maci fejét a szabad kezével. Kérdeztem, szereti-e a meséket, de a kis angyal erre nem tudott választ adni. Aztán kiderült, hogy Aranyosi Ervin nagyon sokat írt a macikról, minden versét egy-egy képpel illusztrálva. Felolvastam a vers címét, majd megmutattam a hozzá tartozó fotót a telefonomon, amit minden alkalommal megnézett: legalább 10 medve vagy bocs, vagy mindkettő együtt. Egymás után hallgatta a mondókákat a macikról; amikor elfogytak, akkor pedig cicákról és kutyákról. Nagyon gyorsan megtettük az utat, a tündérke nem mosolygott és nem válaszolgatott, de mindvégig kommunikált – a maga kedves módján. És éreztem, hogy boldog volt és szerintem Aranyosi Ervin is boldog lett volna. És természetesen én is boldog voltam.

https://versek.aranyosiervin.com/1kep1vers/aranyosi-ervin-a-maci-az-tudja/

#1