Egerben ez közismert hely. Az utca eleje rendezett, a vége már húzósabb. Sokat járunk ide, a terület felső részén élők általános egészségi állapota még az átlagnál is aggasztóbb. Zömében romák élnek itt, kiegyenlítetlen esélyekkel. Az Irányító Csoport ismeri a családot: a betegünk édesanyja sokáig a kórházban dolgozott, takarítóként. Már nyugdíjas. A fia most 43 éves, hozzá megyünk. A lába és a hasa erősen vizesedik, reggel óta fokozódó nehézlégzésről számol be. A panaszai 3 napja kezdődtek, de néhány éve már súlyos betegségekkel küzd. Szívelégtelen, 1,5 éve ICD-vel él, cukorbeteg és COPD-s. Legutóbb azt mondták neki a „pesti szívkórházban”, hogy szívátültetésre lenne szüksége, de hallani sem akar róla.

Nagyobb darab cigányember, most el is van hízva; de mit tehetne, nem bírja már a terhelést, fáradékony. Néhány perc alatt levesszük, hogy kellemetlenül érzi magát, amiért mentőt kellett hívnia. Megvizsgáljuk, majd elmondjuk, hogy ezek a panaszok maguktól nem fognak megszűnni, szóval indokolt volt az a telefonhívás. Elkeseredett, még azt is odaszúrja, hogy nem tudja, már minek él. „Ezt azonnal fejezze be” – kérem Tőle. A legidősebb fia (még nem töltötte be a 23-at) végig mellette van. Ő mondja el, mi történt most, full értelmes gyerek. De ott van minden rokon körülöttünk: sokan bent a lakásban, a többiek az udvaron. Szerető család, ezt már korábban is írtam a romákról. Sokan példát vehetnének róluk. A mentőben a körülményeiről kérdezem. Elmondja, hogy a testvérének építőipari vállalkozása van, ő maga is abban dolgozott. Most pedig az elsőszülött fia van ott, családi házakat építenek az alaptól a tetőig. Leginkább a megyében, de sokat dolgoztak már a fővárosban is.

Ekkorra megnyugszik, elmondja, hogy nincs ellenére, ha kórházba kell menni. Három fia és egy lánya van, na meg az első kisunoka. Tudja, hogy otthon minden rendben lesz, a legidősebb legény kézben tartja a dolgokat. A két öccse szintén megbízható; és itt jön a lényeg! A betegünk nem pénzt adott a fiúk kezébe örökségként. Úgy nevelte őket, hogy szakmájuk legyen (víz-gáz szerelő, burkoló, kőműves) és mindannyian kitűnővel végeztek. Az apa abban hisz, hogy egy dolgos ember nem tér rossz útra, az értékrendje nem engedi. Elmondja, hogy a legnagyobb félelme az volt, hogy az ő családját is megmételyezi a drog, ami a legtöbb roma családot tönkreteszi az utcájukban. De nem így történt. Már minden fiúgyermek felnőtt és dolgozik. Képzeljem el – mondja büszkén –, a mai napig bekopognak a szobájukba és jelzik, ha elmennek otthonról. Amikor a TESCO-ban vásárolnak, felhívják őt videón, hogy milyen gyümölcsöt vegyenek; mert tudják, hogy az édesapjuk beteg és ez szükséges az egészségéhez. Ilyen az élet gyönyörű körforgása. Persze bármikor jöhetnek közbe nehézségek, de az biztos, hogy Apa jól döntött, amikor elkötelezte magát a fiúk taníttatása és keménykezű, következetes nevelése mellett.

#23