A hétvégén nálunk járt a Barátom. Budapestről utazott Egerbe, ahogy azt minden évben többször is megteszi. 1999-ben ismertük meg egymást, mikor arra a munkahelyre kerültem dolgozni, ahol Balázs akkor már 2 évet lehúzott. Emlékszem, amikor az első munkanapjaim egyikén megkérdezte: „Iszunk egy sört munka után?”.

Ezt most is megkérdezte, miután délelőtt betakarítottuk együtt az érett gyümölcsöket a telken, majd kitaláltuk, hogy elmegyünk biciklizni a belvárosba. Nagyon sok közös pontja van az életünknek: olyan dolgok is, amik csak utólag teremtettek beszédtémát közöttünk. Például, hogy Balázs éppen a szülővárosomban, Egerben szerezte a diplomáját. A főiskolás évei alatt csupán 3-4 lépcsőháznyira lakott albérletben a mi első saját lakásunktól, a Mátyás király úton. Vagy az, hogy az Ő anyukáját is Marikának hívják, mint az enyémet; és mindkét asszony egy-egy igazi „szeretetbomba”. Meg, hogy Balázs is kötődik a vidékhez, mert bár évtizedek óta a fővárosban él, egy gyönyörű Pest megyei kistelepülésen nőtt fel.

Szóval reggelig tudnám sorolni csak azokat a körülményeket, melyek véletlenül alakultak hasonlóan az életünkben. És még nem is beszéltünk azokról a dolgokról, amiket már együtt éltünk meg. A legfontosabb, hogy igent mondtam a sörözésre, akkor is és most is! Aztán a számtalan közös program és emlék, a nevetések… És szót érdemel az egymás közötti őszinteség, hiszen olyan dolgokról is képesek vagyunk beszélni a másikkal, amiket nem szívesen hoz fel az ember, mert akár fájó is lehet. De valamiért Balázs mindig pontosan tudja, hogy számomra mi a fontos az életben.

Persze volt már, hogy haragudtunk egymásra, ám az sosem tartott sokáig. 27 év alatt rájöttünk arra, hogy a legfontosabb a kölcsönös tisztelet. Képesek vagyunk belátni, ha hibáztunk és bocsánatot is kértünk már egymástól. Nem úgy, mint más emberektől, akik szintén megérdemelték volna, de őket nem ismertük eléggé ehhez. Úgy sokkal nehezebb. Így viszont szinte felemelő; mert ha kitárod a szívedet, akkor különleges dolgokat tapasztalhatsz meg. Én így lehettem részese Balázs házasságának, majd a válásának és későbbi magánéleti sikereinek. Vele örülhettem az új autójának és állandó vendége voltam a balatoni nyaralójukban általa szervezett fantasztikus buliknak. Aztán amikor a térdműtétem után mozdulni sem bírtam, Ő megjelent a fiával az ajtómban. A fiúval, aki mára szinte kész férfivá cseperedett, és aki a múlt héten aranyérmet szerzett egy parakarate világversenyen! Mert Barnus az egyik „Kék Napsugár” – nézzétek csak meg a dokumentumfilmet a moziban!

Azt mondják, „a barát az, aki mindent tud rólad, mégis szeret”. Nem is adnám oda semmiért. A szóvicceit, a páratlan műveltségét, a fura zenei ízlését, a szíve őszinteségét és a ragaszkodását. Ezért fontos a mi barátságunk. És azt hiszem, hogy ezt mindenki tudja a saját barátjáról.

#55