Kínai férfi bujkál éjjel a bokorban. A bejelentés szerint Eger és Almár között, a közúton sétált, majd amikor meglátta a rendőrautót, leszaladt az árokba. Azt nem vette figyelembe, hogy láthatósági mellényt visel, ezért világított, mint egy Tungsram izzó. Zavartnak látják.

A Rendőrség őrzi – de miután közterületen van, sietve megyünk a megadott helyszínre. Nagyon nehéz napunk van, szombat éjszaka, rengeteg feladat. Útközben már kínunkban nevetünk, mi jöhet még: valószerűtlennek tűnik ez a riasztás. Aztán csakugyan meglátjuk. Ázsiai férfi, alacsony, zömök, kortalan. Felnőtt, az biztos. A járőrök elmondják, hogy Kecskemétre akart utazni, csak rossz irányba indult. Az idegen maximálisan együttműködő, viszont kimerült, meggyötört. Tegnap már látta az SBO, mert egy közeli vasútállomáson vérző fejsérüléssel találtak rá. Ellátták, kivizsgálták, koponya CT is készült negatív eredménnyel, ezért kiengedték a kórházból. Senki nem gondolta, hogy lesz még folytatás.

Úgy tűnik, viszonylag jól ért magyarul, de beszélni nehezen tud. A zavartsága vélhetően a nyelvi akadályoknak tudtahó be. Egyébként képben van (térben- és időben orientált), a vitális paraméterei stabilak, még a vércukorszintje is normális. A rendőröktől megtudjuk, hogy a mai napra érvényes vonatjegye van, de azzal már éjfélig biztosan nem fog hazaérni. Megpróbáljuk megtudni, hogy mi történt vele. Ő pedig megpróbálja elmagyarázni, hogy Kecskeméten lakik és dolgozik, oda szeretne eljutni. Szakács egy kínai étteremben. Az nem derül ki, miért van Egerben. Nyilvánvalóan nehéz neki a magyar nyelv.

Tájékoztatjuk, hogy ismét be fogjuk szállítani a kórházba. Ezt megérti, de nem reagál. Egykedvűen mered maga elé, láthatóan fáradt és szomorú, amiért nem fog tudni megjelenni a munkahelyén. Valószínűleg ez elfogadhatatlan az ő kultúrájukban. A bajtársam elmagyarázza neki, hogy esélye sincs arra, hogy reggelig Kecskemétre érjen. Térképet rajzol a levegőbe és megmutatja, hogy milyen messze került onnan. Még szerencse, hogy nem ment fel a Bükkbe, mert akkor meg sem találták volna.

A férfi bánatosan helyesel, belenyugszik. Sine morbo – azt jelenti „betegség nélküli”, vagyis egészséges. Mégis segítségre szorul, hiszen annyira elveszett, hogy az már szinte fájdalmas. Megkérdezem, hogy mikor evett utoljára. Azt mondja „ma még nem”, csak egy deci bort ivott, amit valakitől kapott. Nincs pénze. Ekkor már úton vagyunk a kórházba. A gépészem az ablakon át hallja a beszélgetést, majd megszólít és egy csomagolt péksüteményt nyújt hátra. A Sürgősségi Osztályra érünk, a kis kínai leszáll az autóról és a bejárat előtt megeszi a croissant-t. A fal felé fordul, talán még szégyelli is. Éjfél van. Jól esik látni, ahogy egy éhes ember habzsol.

#20