Vidékről utazott be Egerbe és gyakorlatilag egész éjszaka ivott. Egyszer már éjfél körül is kimentünk egy vérző fejsérülthöz, akinek a sebét ez az ember okozhatta, ám vele szemben sajnos nem intézkedtek a rendőrök. Aztán hajnalban újra riasztottak: ittas, állítólag zavart. Még a helyszín is ugyanaz, a vasútállomás. De már nincs ott a beteg, ismeretlen helyre távozott. Végül reggel 7-kor találjuk meg, a helyi OMV kúton. A bejelentő már vár és elmondja, hogy a férfi részegen sétálgat a kocsik között, a vásárlókat zaklatja. Ugyanaz az ember, „a gégekanülös” – kapjuk az irányítástól az információt. De magunktól is rájövünk, hogy megint csak ő lehet.

Egy széken ül, a benzinkút teraszán, alig múlt 30 éves. Műanyag flakonos fehérbort szorongat. Beszáll a mentőbe, mert nincs pénze hazamenni; abban bízik, hogy az SBO-n kap egy orvosi igazolást, amivel felszállhat a vonatra. De azt leszögezi, hogy ha elvesszük a borát, akkor megöli magát. Meg is mutatja a bal csuklóját, amin néhány nappal ezelőtti falcolás nyomai látszanak. „Én nem fogom meginni azt a bort” – szólok monoton hangon. Vissza kell fognom magam, hogy ne érezze az ellenszenvemet. Amikor megkérdezem, hogy miért kapott gégekanült, azt mondja, hogy elütötték a zebrán. Pedig a zöldön ment át. A baleset során a felső légútjai roncsolódhattak, ezért megnyitották a légcsövét, hogy közvetlenül ezen az eszközön keresztül vehessen levegőt. Ha beszélni szeretne, be kell fognia a kanül végére helyezett szelepet.

És ő bizony beszél, sőt kiabál, szitkozódik és fenyeget. Agresszív beteg. Ez a triázsban is bebizonyosodik, amikor beleáll a bajtársamba. Azt gondolja, rajta nevet, pedig csak az ápolóval beszélget. A triázsos nővér másodállásban Gyöngyösön is dolgozott, így jól ismeri a férfit. Drogfüggő. Már a balesetekor is rendszeresen fogyasztott kábítószert. Akkoriban mindig azért került be a Sürgire, mert kiütötte magát. Azóta pedig azért, mert képtelen elfogadni ezt a helyzetet. A személyisége mára teljesen eltorzult, a környezetén kéri számon a nyomorát. Állandóan verekszik, ha kórházba kerül, akkor rendszerint darabokra töri a detoxikáló helyiséget (ajtót, ablakot, villanyszerelvényeket). Ez az oka annak, hogy most nem teszik be az elkülönítőbe. Azt mondják neki, hogy hamarosan szólítani fogja az orvos, miközben a biztonsági őr már csak őrá figyel. A „gégekanülös” azonban türelmetlen, nem várja meg a vizsgálatot. Elhagyja a kórházat és minden bizonnyal megissza a bort, amit az összehúzott kabátja mindvégig a hasához szorított.

Mi reggel 8-kor végzünk, a következő szolgálatban megtudom, hogy 10 órakor újra bevitte őt a mentő. Ekkor már le kellett kötözni, majd szedálták és irány a Pszichiátria. Túltolta megint, veszélyes a környezetére. Elmekórtani eset. Valószínűleg már régen nem kellene szabadlábon lennie, képtelen beilleszkedni a társadalomba. Sajnos van, akin nem lehet segíteni.

#17