Mezőkövesdre kell mennünk, mérsékelt nehézlégzés. A helyi Ügyelet már volt kint és ellátta a beteget. 20 csepp Berodual porlasztva és 80 mg Solu-Medrol intravénásan, sikerült is rendezniük az asszony állapotát. Azt viszont nem tudni, hogy mi okozta a betegség fellángolását, ezért be kell őt vinnünk a kórházba.

A kisváros egyik csendes mellékutcájába érkezünk. Keszekusza városrész, navigációval megyünk, de még így is segítséget kell kérnünk egy újságkihordó sráctól. Az utcácskában rendezett kockaházak és néhány sokkal régebbi vályogház. Mi az egyik elhanyagolt épületbe érkezünk, a hozzátartozók és barátok már várnak a ház előtt. Felnőtt férfi kísér minket az édesanyjához. Az asszony 48 éves, de sokkal idősebbnek néz ki. Cserzett, ráncos, sötétbarna bőr, lesoványodott testalkat, viszontagságos életút. Otthoni oxigénes, körlevegőn mindössze 80 százalékot szaturál. A bajtársam széket hoz és kis palackot, hogy levehessük a sajátjáról és kivihessük őt az autóhoz. Én bent maradok addig a házban és megmérem a paramétereit. Az otthonuk rendkívül sivár, évtizedek óta nem volt felújítva. A burkolatok kopottak és alig van benne bútor. A legfőbb berendezési tárgy az 50 literes oxigénpalack, amit az ágy mellé állítottak. Olyan, mintha más nem is lenne a szobában. Ott van viszont a szerető féltés, ami melegséggel tölti meg a szerény hajlékot. A beteg asszony lánya szótlanul ül az anyja mellett, nem tágít onnan. A fia pedig csak azt figyeli, hogy miben tud segíteni. Elkíséri a bajtársamat az autóhoz, majd siet vissza, hogy hallja, mit mondok az édesanyjának.

Megnézem a papírt, amit az Ügyelet otthagyott. Megkérdezem, hogy mióta COPD-s, ám ő nem tudja, mi az. Tüdőbetegség – ezt már érti. A mentőben elmeséli, hogy 2021-ben légmellet kapott (spontán PTX) és Mátraházára került. Büszkén fűzi hozzá, hogy azóta nem volt ilyen rohama. Elmagyarázom, hogy a betegsége okán rendkívül érzékeny a szervezete a legkisebb fertőzésekre is. Egy megfázás vagy vírusos betegség is kiválthatja ezeket a tüneteket. Eddig szerencsés volt. Odafigyel magára, már nagyon csendes életet él. Örül a szép családjának: négy unokája van. Ülve szállítjuk, közben jobban lesz. Kéri, hogy vegyem lejjebb az oxigént. Elmondja azt is, hogy Átányon született, majd ide jött férjhez, 15 éves kora óta ebben a házban lakik. Az a sok ember az udvarukon mind a rokona vagy a szomszédja volt; szeretik őt, aggódnak érte.

Mindannyian boldogok; egyetlen ellenségük a nélkülözés, de már azt is megszokták. Ezt abból tudom, hogy ugyanazt az oxigénkatétert használja hetek óta, nincs lehetősége újat beszerezni. A betegséget nem tekintik bajnak; bár félnek tőle, tudják, hogy az a sorsukba van írva. Nyugodt életükhöz annyival tudunk hozzájárulni, hogy ott hagyunk néhány új orrszondát a fiánál, a nehezebb napokra.

#18