KATONATISZT

Eger melletti kistelepülés, festői környezetben. Nehézlégzés miatt riasztanak minket, a betegünk 84 esztendős, egyedül él. Egyik szomszédasszonya beenged a kapun, míg a másik odabent „őrzi” a férfit, miközben összekészíti a kórházi bőröndöt.

A bácsi jobb állapotban van, mint amire számítottunk. Ennek legfőbb jele, hogy éppen az emeletről sétál lefelé a lépcsőn, kezében a fürdőszobai dolgaival. Való igaz, közben igencsak elfárad; mire leér, már küzdenie kell a levegőért. Terhelésre fokozódó fulladás, ami 2-3 napja lett igazán elviselhetetlen. Ráadásul heves szívdobogás érzéssel párosul, ez visszatérően tör rá. Leültetjük végre (!) és megmérjük a paramétereit. Miközben válaszol a kérdéseinkre, hallani, hogy a tüdején jócskán lehet folyadék és a lábai is vizesednek. Ismert szívelégtelen beteg, akit többször vizsgáltak már palpitáció miatt. A szívpanaszai végett „vérhigítós” és vízhajtót is kell szednie. Ha nem mozog, könnyebb a légzés – megérti, de nem igazán fogadja el a tanácsot.

A betegünk vezetékneve előtt doktori titulus szerepel. Megkérdezem, hogy orvosdoktori címet visel-e, melyre nemleges választ ad. Tömören közli, hogy „katona”. Stabilizáljuk az állapotát, majd a mentőben ülve rákérdezek az életútjára. Elmeséli, hogy Cegléden született, majd mérnöknek tanult és katonatiszt lett belőle. Az elsőtiszti kinevezése után a Dunántúlra vezényelték, majd pedig a Szovjetunióban szolgált, csapatnál. A határon túlról „rakétásként” került haza és a Magyar Honvédség Légvédelmi Parancsnokságán teljesített szolgálatot, Budapesten. Ekkorra már megnősült, a drága felesége a Magyar Tudományos Akadémia egyik fővárosi testületénél állt alkalmazásban. Csodálatos életük volt, a munkájuk különbözősége soha nem okozott feszültséget közöttük.

1998-ban visszavonultak és az Ifjúság útra költöztek: kényelmes családi ház az erdő szélén. Nevetve kérdezi meg, hogy szerintem miért „Vörös dűlő” az utca gúnyneve. Minthogy nem tudok választ adni, elmondja, hogy egykor itt lakott a Munkásőrség megyei vezetője (sőt az utódszervezet országos parancsnoka is), valamint az elsőtitkár és több pártvezető. Elmeséli, hogy miután ideköltöztek egy falubeli megkérdezte tőle: „Maga is valami kommunista, hogy a Vörös dűlőben tudott házat venni?”. Márpedig a katonatiszt erről semmit nem tudott korábban.

2 évvel ezelőttig minden tökéletes volt. A bácsi rajongott a feleségéért; azt mondja, fantasztikus asszonyként tisztelhette. Ám a párja váratlanul beteg lett és „felköltözött az égbe”, Ő pedig itt maradt egyedül. Az állapota okán felhívom a figyelmét, hogy be kellene osztania az erejét; hosszú már az a 16 lépcsőfok. Jobb lenne, ha a földszinten lakna és az emeleti részt nem is használná. Azonban ez nem lehetséges! A bácsi mindig a párja mellett aludt a fenti szobában, azt a helyiséget egyszerűen nem zárhatja le. Vagyis a felesége emlékét nem hagyhatja magára. Így helyes…

#59

0 0 szavazat
Article Rating
Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Legrégebbi
Legújabb Legjobbra értékelt
Inline Feedbacks
View all comments